A ChromaGen színes szűrőrendszer alkalmazása a diszlexia korrigálására
A ChromaGen színes szűrőrendszer (szemüveg, kontaktlencse) hatékonyságának mérése a diszlexiás páciensek olvasási készségének fejlődésére vonatkozólag.
Vizsgált páciensek és módszer:45O pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer nyolc speciális szűrőkarakterisztikájú lencséből áll. A vizsgálatokat a ChromaGen protokoll szerint végeztük, a protokollhoz mellékelt, és magyar nyelvre
adaptált felmérő teszt segítségével.
Cél: A ChromaGen színes szűrőrendszer (szemüveg, kontaktlencse) hatékonyságának mérése a diszlexiás páciensek olvasási készségének fejlődésére vonatkozólag.
Vizsgált páciensek és módszer:45O pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer nyolc speciális szűrőkarakterisztikájú lencséből áll. A vizsgálatokat a ChromaGen protokoll szerint végeztük, a protokollhoz mellékelt, és magyar nyelvre
adaptált felmérő teszt segítségével.
Eredmények: három vizsgálatot végeztünk: első alkalommal lencse nélkül (1), első alkalommal lencsével (2), négy hónap múlva lencsével (3). Mértük a szóolvasási sebességet (szó/perc, az egy perc alatt hibátlanul elolvasott szavak számát), valamint egy adott szöveg végigolvasásakor ejtett hibák számát.
Az első és a második vizsgálati eredmények összehasonlítása alapján az olvasási sebesség szignifikánsan nőtt, (p= o,oo1829), az ejtett hibák száma csökkent, de szignifikáns eredményt nem tudtunk kimutatni., ( p= o,214459 ). Az első és a harmadik, valamint a második és a harmadik vizsgálati eredmények
összehasonlításakor mindkét esetben és mindkét vizsgálati módszerrel ( olvasási sebesség, ejtett hibaszám) szignifikáns javulást tapasztaltunk: olvasási sebesség növekedésre vonatkozólag, az első és a harmadik vizsgálat eredmények összehasonlításakor p=o,ooooo6., a második és a harmadik vizsgálati
eredmények összevetésekor p=o,oo959. Az ejtett hibaszámra vonatkozólag az első és a harmadik vizsgálati eredményeket értékelve p=o,o436o6, a második és a harmadik vizsgálat eredményeinek megfelelően p=o,o18242.
Következtetés: A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer megfelelő alkalmazásával a diszlexiás páciensek jelentős részénél szignifikáns eredmény érhető el az olvasási készség fejlődése terén.
Kulcsszavak: diszlexia, ChromaGen rendszer, szinkronizáció
A részképesség zavarok kutatásával és enyhítésével foglalkozó szakemberek régóta tudják, hogy a diszlexiának sokféle oka lehet. A szakpedagógusok a kisdiákokkal karöltve gyakran heroikus küzdelmet folytatnak, hogy találjanak egy megfelelő alternatív módszert az olvasási készség elsajátítására.
A múlt évtizedben egyre több kutató orvos kezdett foglalkozni a probléma feltárásával, illetve azzal a kérdéssel, hogy bizonyos szakterületek képviselői ( fül-orr-gégészek, szemészek, neurológusok, pszichiáterek, immunológusok, táplálkozás-tudományi szakemberek ) tudnak-e segíteni a nehézségek
enyhítésében? Ezen rövid időszak tudományos publikációit áttekintve megállapíthatjuk, hogy igen, méghozzá több támadásponton is egyszerre , amelyek együtt a szakpedagógusok speciális reedukációs programjaival hatványozottan növelhetik a diszlexiás páciensek esélyeit arra, hogy igen jó eredménnyel
elsajátítsák az olvasási, írási, helyesírási képességet.
A jelenlegi eredmények feltehetőleg részeredmények. Minden területen a kutatás folyik tovább, és reméljük, hogy a jövőben egyre több és hatékonyabb korrekciós módszerrel gyarapodik majd a részképesség zavarokkal foglalkozó szakemberek tárháza.
Jelen munkánkban a szemészet területén elért eredményekről, illetve saját tapasztalatainkról számolunk be.
198O-ban Olíve Meares, egy új-zélandi tanárnő írta le elsőként a tüneteket: olvasáskor a szöveg valamilyen módon és fokban eltorzul, az eltorzulás színes előtétlapokkal csökkenthető.
Helen Irlen kaliforniai pszichológusnő Olíve Meares első kísérletei alapján megkezdte a tudományos klinikai vizsgálatokat. Később ez a tünetegyüttes MEARES-IRLEN szindróma néven vonult be a szakirodalomba.2,9,14,15 1989-ben Arnold Wilkins ,a University of Essex professzora és munkacsoportja megkezdték
az első vizsgálataikat a saját tervezésű vizsgálóműszerükkel, az Intuitive Colorimeterrel, amellyel meghatározták azt a szűrőlencsét, amely legjobban elősegíti az olvasást. Ők már szemüveglencsét alkalmaztak.19,2o 1999-ben David Harris az Ultralease , The Chester Clinic professzora publikálta sikeres
placebo kontrollált kettősvak vizsgálatát a saját felfedezésű ChromaGen szűrőrendszer diszlexiát korrigáló hatására vonatkozólag. A későbbiekben még többféle szűrőrendszert is forgalomba hoztak, de klinikailag megalapozott vizsgálati eredmények eddig csak ezen két módszer alkalmazása során születtek.
A klinikai összehasonlító vizsgálatok alapján a ChromaGen módszerrel szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint az Intuitive Colorimeteres módszerrel.5,6,7,8
Páciensek és módszer
562 pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. A vizsgált páciensek közül 45o rendelte meg a ChromaGen szűrőt 18o nő, 27o férfi, átlagéletkor 12,75év ( SDą4,17). A vizsgálatba mindenkit bevontunk, aki jelentkezett, korra, nemre való tekintet nélkül, amennyiben megfeleltek
a vizsgálati feltételeknek. Minden páciensnek rendelkeznie kellett hivatalos bizonyítvánnyal a részképesség zavarukra vonatkozólag. A pácienseknek nem lehetett nem korrigálható refrakciós, ortoptikai illetve más egyéb szemészeti problémájuk, amely az olvasást önmagában is gátolná. Kontroll csoportot
/5o páciens, 27 férfi, 23 nő, átlagéletkor 11,75 év ( SDą 1,26) / azok közül a páciensek közül állítottunk, akiket előzőleg megvizsgáltunk, de nem rendelték meg a szűrőket, azonban kíváncsiak voltak az olvasási képességük fejlődésére négy hónapos idő intervallum alatt.
A vizsgálatokat a ChromaGen haploszkópikus ( a két szemet külön és együttesen is korrigáljuk) lencserendszerrel,( 8 db. speciális szűrőkarakterisztikájú lencserendszer , mindegyik típusból 2db.) a ChromaGen protokoll alapján végeztük. ( 1. kép )
A lencsék hatékonyságának, illetve az olvasási képesség változásának a mérésére Prof. Chaaban Zeidan Academic Skills Disorders Appraisal Test jének magyar nyelvre adaptált változatát alkalmaztuk, amelyet az angol forgalmazó ( Cantor&Nissel Ltd. ) validált.21
A diszlexia korrekciót minden esetben teljeskörű szemészeti vizsgálat előzte meg. Minden szemészeti problémát kizártunk vagy korrigáltunk.
A vizsgálatokat természetes megvilágítás mellett, a ChromaGen protokoll alapján végeztük.
Meghatároztuk a domináns szemet. Először a nem domináns szem elé választottuk ki a megfelelő szűrőt, oly módon, hogy a páciens mindkét szem nyitva tartása mellett a megfelelő szövegre nézett. A feladat az volt, hogy válassza ki azt a szűrőt, amelyen a legkellemesebb átnézni, leginkább pihenteti
a szemét és amellyel a leggördülékenyebb az olvasás. Ezután a kiválasztott szűrőt a nem domináns szem előtt tartva, mindkét szem nyitva tartása mellett meghatároztuk a domináns szem elé a megfelelő szűrőt. ( 2. kép ). Gyakran a két szűrő nem egyforma karakterisztikájú ( színű ), ami esetleg
esztétikai problémát jelenthet, de ezt ki lehet küszöbölni azzal, hogy a lencséket tükör bevonattal rendeljük. A szűrők meghatározása után került sor a hatékonyság lemérésére a fent említett teszt segítségével. Rövid pihenő után a páciens szakoktató felügyelete mellett teljesítette a tesztet először
szűrő nélkül, majd újabb pihenő után megismételte a szűrőlencséket a szeme előtt tartva. A vizsgálatokat a szemüveg viselésétől számítva négy hónap múlva megismételtük.
Mértük a szóolvasási sebességet, az egy perc alatt hibátlanul elolvasott szavak számát / szó/perc/, valamint egy adott szöveg végigolvasásakor ejtett hibák számát / az olvasandó szöveg nehézségi foka meghatározott korcsoportok szerint változik/.
Eredmények
Három vizsgálatot végeztünk: 1: első alkalommal szűrő nélkül, 2: első alkalommal szűrővel, 3: a viseléstől számítva négy hónap múlva szűrővel, ill. a kontroll csoportnál szűrő nélkül.
A vizsgálati eredmények alapján a szóolvasási sebességre vonatkozólag, az első és a második vizsgálat eredményeit összehasonlítva, a szóolvasási sebesség szignifikánsan nőtt ( p=o,oo1829 ) /Student T-próba/. Az első és a harmadik vizsgálat eredményeit összevetve, a szóolvasási
sebesség tovább nőtt ( p=o,ooooo6!). A második és a harmadik vizsgálat adatait összevetve, szintén szignifikáns olvasási sebesség növekedést regisztrálhattunk (p =o,oo959o). / 1. táblázat, 1. ábra /
A kontroll csoport esetében, az első vizsgálatkor az átlag szóolvasási sebesség nagyobb volt mint az eredendően vizsgált csoporté / akik használják a színes lencséket/. Ez feltehetőleg azzal magyarázható, hogy náluk eredendően is kisebb problémával álltunk szemben. Az első és a második vizsgálat
eredményeit összehasonlítva a szóolvasási sebesség náluk is szignifikánsan nőtt, (p=o,o32oo5 ) , tehát a szűrők az ő esetükben is hatásosnak bizonyultak. Az első és a harmadik (itt is lencse nélkül) vizsgálat eredményei alapján az olvasási sebesség itt is nőtt, de sokkal kisebb mértékben, mint
azoknál , akik viselték a lencséket, szignifikancia nem volt kimutatható (p= o,311163 ). Viszont amikor a második / első alkalom lencsével/ és a harmadik / 4 hónap múlva lencse nélkül/ vizsgálat eredményeit vetettük össze azt tapasztaltuk, hogy a második olvasási sebesség nagyobb volt, mint a harmadik
(p= o,872889). /2.táblázat, 2. ábra / Tehát a kontroll csoport is fejlődött, de nem olyan mértékben, mint azok, akik viselték a lencsét, sőt, az első alkalommal a lencsével történő olvasáshoz viszonyítva, a szóolvasási sebesség még 4 hónap után is kisebb maradt.
1.táblázat: Az átlag ( standard deviáció /SD/) szóolvasási sebesség változások adatai az összes lencsét viselő páciensnél, az első, a második, a harmadik vizsgálat eredményei.
1.ábra: Az átlag szóolvasási sebesség változásának grafikus ábrázolása az első, a második és a harmadik vizsgálat eredményei alapján.
2. táblázat: Az átlag ( standard deviáció /SD/) szóolvasási sebesség változások adatai a kontroll csoportnál, az első, a második, a harmadik vizsgálat eredményei.
2. ábra: Az átlag szóolvasási sebesség változásának grafikus ábrázolása a kontroll csoportnál, az első, a második, a harmadik vizsgálat eredményei
Az egy adott szövegben ejtett hibaszámot tekintve, az első és a második vizsgálat eredményeit összehasonlítva, a hibaszám csökkent, de nem szignifikáns mértékben. ( p=o,214459) Az első és a harmadik vizsgálati eredményeket összevetve, az ejtett hibaszám szignifikánsan csökkent
( p= o,o436o6), és ugyancsak szignifikáns hibaszám csökkenést tapasztaltunk a második és a harmadik vizsgálat adatainak összehasonlításakor (p= o,o18242). / 3. .táblázat, 3. ábra /
A kontroll csoport adatait tekintve az első és a második vizsgálat eredményeit összehasonlítva a hibaszám csökkent, de nem szignifikánsan (p=o,677672) Az első és a harmadik vizsgálatra vonatkozólag, a hibaszám a harmadik vizsgálatkor TÖBB volt mint az első vizsgálatkor (p=o,637618). Hasonló eredményt
találtunk a második és a harmadik vizsgálat eredményeit összevetve ,a harmadik vizsgálatkor TÖBB volt a hibaszám mint a második vizsgálatkor (p=o,7487o7). /4.táblázat, 4. ábra/
Az első és a második vizsgálati eredmények összehasonlításakor mind a szemüveget hordók mind a kontroll csoport esetében feltehetőleg a hibaszám azért nem csökkent jelentősebben, mert a páciensek látórendszere, ill. az olvasási folyamatban szerepet játszó felsőbb idegi központjai egy merőben új,
eddig ismeretlen szituációba kerültek, mivel megváltoztattuk az egyik fő alapinger, azaz a fény jellegét. / A fehér fényből bizonyos hullámhosszakat bizonyos mértékben kiszűrtünk./ A hirtelen megnövekedett olvasási sebességet rögtön nem tudta követni megfelelő mértékben a pontos olvasási képesség
növekedése. / A páciensek többször is megemlítették, hogy hirtelen meglepődtek, amikor egyszerre gyorsan kezdtek olvasni./
Viszont elgondolkodtató, hogy amikor az első és a harmadik vizsgálat eredményeit vetettük össze, a kontroll csoportnál miért növekedett meg a hibaszám a harmadik vizsgálatkor, holott azt vártuk volna, hogy mint ahogy az olvasási sebesség nőtt az idő múlásával, a hibaszámnak csökkennie kellett volna,
még akkor is, ha ezek a páciensek nem viseltek szűrőlencsét. Ennek feltehetőleg az a magyarázata, hogy az olvasási sebesség növekedését nem tudta követni a pontos olvasási képesség fejlődése. A szűrőlencsék hatékonyságát megerősítik a második és a harmadik vizsgálat eredményeinek az összevetése,
azaz a legkevesebb hibát akkor ejtették a kontrollcsoportba tartozó páciensek, amikor első alkalommal szűrőlencsékkel olvastak / második vizsgálat/.
3. táblázat: Az átlag ( standard deviáció /SD/ ) hibaszám változások adatai az összes lencsét viselő páciensnél, az első, a második és a harmadik vizsgálat eredményei alapján.
3. ábra: Az átlag hibaszám változásának grafikus ábrázolása az első, a második és a harmadik vizsgálat eredményei alapján.
4. táblázat: Az átlag ( standard deviáció /SD/ ) hibaszám változások adatai a kontroll csoportnál az első, a második, a harmadik vizsgálat eredményei alapján.
4. ábra: Az átlag hibaszám változásának grafikus ábrázolása a kontroll csoportnál az első, a második, a harmadik vizsgálat eredményei alapján.
A standard deviáció értékét befolyásolta, hogy az adatokat korcsoportok szerint nem bontottuk, ugyanakkor magas szignifikancia mutatkozott. Várható, hogy az újabb adatok feldolgozásakor és korcsoportokra történő bontásakor a standard deviancia csökkenését regisztráljuk a szignifikancia növekedésével együtt.
Megbeszélés
A diszlexiával foglalkozó szakemberek többsége megegyezik abban, hogy a diszlexia nyelvi kódolási zavar. Graféma fonéma megfeleltetési zavar, amikor olvasunk, és fonéma graféma megfeleltetési zavar, amikor írunk. Az is vitathatatlan, hogy az olvasás és írás alapfeltétele
a hibátlan hallási és látási funkciók működése, azaz az időben és térben változó hang és fényingerek felfogása, továbbítása és feldolgozása.
Az olvasási és írási nehézséggel küzdőknél a térben változó hang és fényingerek / térfrekvenciák/ kódolásával általában nincs probléma.
Annál kritikusabb a helyzet az időben változó hang és fényingerek /temporális frekvenciák/ felfogása, továbbítása és feldolgozása , valamint az ezekre az ingerekre adott válaszok, mozgások koordinálása területén.1o
Az időben változó hang és fényingerek kódolásáért, valamint az ezekre az ingerekre adott válaszok /mozgások/ koordinálásáért a központi idegrendszer magnocelluláris rendszere a felelős.
A magnocelluláris sejtek a központi idegrendszer legnagyobb sejtjei, az általuk alkotott pályarendszereket nevezzük magnocelluláris rendszernek.
Tehát, mindezek alapján a diszlexia egyik leggyakoribb oka a magnocelluláris rendszer hibás működése.
Csökkent a hallórendszer frekvencia és amplitudó változások iránti érzékenysége, ami maga után vonja a fonológiai képességek csökkenését, valamint csökkent a dinamikus vizuális ingerek iránti érzékenység.
A magnocelluláris rendszer rendellenessége az esetek többségében egyszerre több területen is jelentkezik.
Attól függően, hogy a magnocelluláris sejtek rendellenes működése a központi idegrendszer mely szakaszán a legnagyobb mértékű, az határozza meg a vezető tüneteket / látási, hallási, mozgáskoordinációs problémák stb. /.Az esetek többségében minden terület valamilyen szinten érintett, amely a magnocelluláris
rendszer működéséhez kötött.3,4
Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a folyamat a látórendszert szinte minden esetben érinti kisebb, nagyobb mértékben. Az ideghártyától kezdődően a látópályában kétféle idegsejt rendszer található. A parvocelluláris és a magnocelluláris rendszer. A magnocelluláris idegsejtek
kb. 1Ox nagyobb idegsejtek mint a parvocellulárisok. A parvocelluláris idegsejtek szállítják a lassú, magas kontraszú információkat / színek, részletek, állóképek ( térfrekvenciák) /, míg a magnocelluláris idegsejtek a gyors, alacsony kontrasztú információkat / mozgásérzékelés, mélységlátás, a
tárgyak helyzetének a felismerése (temporális frekvenciák) /. Összefoglalva: a parvocelluláris rendszer érzékeli , hogy MIT, míg a magnocelluláris rendszer érzékeli, hogy HOL látjuk az adott tárgyat.
Az olvasási képesség alapfeltétele, hogy a két rendszer szinkronban működjön.
Diszlexiásoknál az érző részen a magnocelluláris sejtek vezetési képessége csökkent, ezért bizonyos területeken túlingerlődés jön létre. Így érthető, hogy a további szakaszon az ingerület már szabálytalanul halad tovább. Ezek után az sem meglepő, hogy a szabálytalan ingerület következtében szabálytalan
lesz a válaszreakció, azaz a mozgató részen a két szem mozgató izmai egymástól függetlenül inadequat beidegzést kapnak.
Ennek eredménye pedig az, hogy a két szem egymástól függetlenül mintegy bolyong a fixálandó pont körül. Nehezített a fúzió, a vergencia, sortévesztés, betűcsere és egyéb olvasási hibák fordulhatnak elő.1,16,17 Természetesen ezek mind mini tünetek, gyakran a hagyományos vizsgáló módszerekkel
nem is mutathatók ki. Speciális tesztekre, illetve vizsgáló eljárásokra van szükség a kimutatásukhoz.1,2o,21
A színes szűrőlencsék hatásmechanizmusa
Egyrészt van egy általános hatásuk, miszerint olvasáskor az egyik fő alapinger a fény. A szűrőkkel megváltoztatjuk a fény spektrális összetételét, azaz a fehér fényből bizonyos hullámhosszakat kiszűrünk, és ez egy megváltozott alapingert jelent az idegrendszer számára, amelyet
a diszlexiások másként működő , vagy esetleg fejletlenebb idegrendszere könnyebben feldolgoz.
Másrészről van egy direkt hatásuk is a látórendszerre, miszerint lelassítják az információ s haladásának a sebességét a látópályában, pont olyan mértékben, mint amilyen mértékben képesek azt átvezetni a lassabban vezető magnocelluláris sejtek. Tehát megszűnik a túlingerlődés az érző részen és ezért
a motoros részen a két szem mozgatóizmai adequat, egymással összhangban lévő beidegzést kapnak. Ennek eredményeként az olvasási képesség jelentősen javul.
Amennyiben a magnocelluláris károsodás jelentősebb a látórendszerben, a színes szűrőkkel azonnali, látványos hatás érhető el, viszont, ha a károsodás jelentősebb a halló egyensúlyozó rendszerben, a hatás, javulás , csak később, fokozatosan alakul ki, hiszen ebben az estben a szűrőknek csak az
általános hatását tudjuk kihasználni.5,6,7,19
Következtetés
A diszlexia egy igen összetett probléma. A hatékony kezelés feltétlen módszere a KOMPLEX TERÁPIA. A páciensek általában először a szakpedagógussal találkoznak, aki felméri a nyelvi képességeket, és előírja számukra a megfelelő reedukációs programot.
Itt nem szabad megállni, hanem a pácienseket ki kell vizsgálni, és a szakkonzíliumok alapján / Fül-orr-gégész, foniáter, szemész, neurológus pszichiáter, és még amire szükség van / megfelelő kiegészítő kezelésben kell részesíteni őket.
Ezeknek a kiegészítő kezeléseknek az egyik hatékony módszere a színes szűrőlencsék alkalmazása.
Összefoglalva: a diszlexia korrekciójának a leghatékonyabb módszere, a célzott, EGYÉNRE SZABOTT REEDUKÁCIÓ, megtámogatva a szakkonzíliumok által javasolt szintén EGYÉNRE SZABOTT SPECIÁLIS TERÁPIÁKKAL.
1. ábra
2. ábra
3. ábra
4. ábra
Irodalom
1.Cornelissen P.L., Hansen P.C., Hutton J.L. et al.: Magnocellular visual function and childrens single word reading. Vision Res 1998; 88: 471-482.
2.Evans B.J.W., Wilkins A.J., Brown J. et al.: A preliminary investigation into the aetiology of Meares-Irlen syndrome. Ophthalmol Physiol Opt 1996; 16: 289-96.
3.Galaburda A.M., Sherman G.F., Rosen G.D. et al.: Developmental dyslexia: four consecutive patients with cortical anomalies. Ann Neurol 1985; 18: 222-33.
4.Galaburda A.M., Aboitiz F.: Biological foundations of dyslexia. A rew Arc Biol Exp /Santiago/ 1986; 19: 57-65.
5.Harris D.A.: Colouring sight: A Study of CL tiltings with colour- enhancing lenses. Optician 1997; 213: 38-41.
??6.Harris D.A., MacRowe-Hill S.J.: Interim report on he use of ChromaGen contact lenses in patients with specific learning difficulties. Optometry Today /UK/ 1998; 38: 24-5.
7.Harris D.A., Susan J., MacRowe-Hill S.J.: Application of ChromaGen haploscopic lenses to patients with dyslexia: a double-masked, placebo-controlled trial. J Am Optom Assoc 1999; 7O: 629-64O.
8.Hodd N., Burnett : Putting ChromaGen to the test. Optimetry Today /UK/ 1998; 38: 39-42.
9.Irlen H.: Reading by the coloures: overcoming dyslexia and other reading disabilities through the Irlen method. New York: Avery Publishing Group, 1991.
10.Livingstone M.S., Rosen G.D., Drislane F.W. et al.:Physiological and anatomical evidence for magmocellular defect in developmental dyslexia. Proc Nat Acad Sci USA 1991;, 1993; 88: 7943-7.
11.Meares O.; Figure/ground, brightness contrast, and reading disabilities. Visible Language 198O; 1: 13-29.
12.Rae C., Lee M.A., Dixon R.M., et al.: Metabolic abnormalities in developmental dyslexia detected by IH magnetic resonance spectroscopy. Lancet 1998; 351: 1849-52.
13.Schrott L.M., Denenberg V.H., ShermannG.F. et al.: Environmental enrichment, neocortical ectopias, and behavior int he autoimmun NZB mouse. Brain Res Dev 1992; 67: 85-93.
14.Solan H.A.: An appraisal of the Irlen technique of correcting reading disorders using tinted overlays and tinted lenses. J. Learn. Disabil. 199O; 23: 613-626.
15.Solan H.A., Richman J.: Irlen lenses: a critical appraisal. J Am Optom Assoc 1992; 61: 789-96.
16.Stein J.F.: Developmental dyslexia , neural timing, and hemispheric lateralisation. Int J Psychophysiol 1994; 18: 241-9.
17.Stein J.F.,Walsh V.: See but not to read: the magnocellular theory of dyslexia Trends Neurosci 1997; 2O: 147-52
18.Waters N.S., Sherman G.F., Galaburda A.M. et al.: Effects of cortical ectopias on spacial delayed- matching-to-sample performance in BXSB mice. Behav Brain Res 1997; 84: 23-29.
19.Wilkins A.J., Evans B.J.W., Brown J.A. et al.: Double-masked placebo-controlled trial of precision spectral filter sin children who use coloured overlays. Ophthalmol Physiol Opt 1994; 14: 365-37O.
20.Wilkins A.J., Jeanes R.J., Pumfrey P.D. et al.: Rate of Reading Test: its reliability and validity in the assessment of the effects of coloured overlays. Ophthalmol Physiol Opt 1996; 16: 491-7.
21.Zeidan C.: Academic Skill Disorders Programme. www. zeidan.co.